Lekapcsolom a villanyt a fejemben,
Mécsest gyújtok a szívemben, fényeljen!
Ha a világ botránkozik énrajtam,
Akkor tudom jófelé visz az utam.
A szerelem az egyetlen igazság,
Az eget is szerelemmel ragasztják,
Hanem azzal a csillag is lepottyan,
Kőtáblává hasad széjjel a porban!
Megszületni a világra gyönyörű,
Benne lenni a világban gyönyörű,
De kiszületni a világból az a szép,
Elhagyni a csónakot a tengerért!
Sorsa felől mért aggódik az ember,
Úgyis csak az lesz, aminek lenni kell,
Mint a Duna érkezik az életünk,
Folyjék ahogy folyni akar nélkülünk.
Nincsen kívül, belül élünk egyedül,
Fénnyel hintett ágyon forgók, mint kiszül,
Magunk álma, képzelete fogva tart,
Nem ázunk, de viseljük a zivatart!
Illatokat megtagadni, de nehéz.
Rántott hús és bodzavirág az ebéd,
Azt álmodjuk, hogy sírunk és nevetünk,
Ágyunk fölött, mint a fecske fecsegünk.
Van mennyország és a síron nő virág,
Fölkel a nap minden reggel ragyog ránk,
||: Dirib-darab himnuszolja a madár,
Napról napra ágról ágra beljebb száll. :||
F C Dm
F C Dm
F G Dm
F C Dm
Dúdolós:
G F C Dm / F G Dm
G F C Dm / F C Dm
C \
Bár én is a földön élek
\ \
És engem sem ringattak angyalok
\ \
Már az ördögöktől se félek
\ \
És néha könyvet is olvasok
\ \
De nem csak tündérmeséket
\ Am
Mert én is kijártam az iskolát
C Dm7
És az se jelentett nagy csodát
C E7 – Am
Hogy nem a gólya hozza a kisbabát
C \
De ha éjjel az égre nézek
\ \
Nekem mondhatjátok a híreket
\ \
Hogy az ember a holdra érkezett
\ Am
Mert én is kijártam az iskolát
C Dm7
És az se jelentett nagy csodát
C E7 – Am
Hogy nem a gólya hozza a kisbabát
C \
De ha éjjel az égre nézek
\ \
Nekem mondhatjátok a híreket
\ \
Hogy az ember a holdra érkezett
\ Am
Olyan biztos az, amit érzek
C Dm7
Mert ha éjjel a holdról énekelek
C E7 – Am
Velem sír a sok éhes kutyagyerek
Em Am D7
Mi együtt mondjuk el mindenkinek:
C F
Mégis sajtból van a hold, sajtból van a hold
Dm7 G
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
C F
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
Dm7 G
Sajtból van a hold, sajtból van a hold
Bár én is a földön élek
És a holdra tudom soha nem megyek
De ha éjjel az égre nézek
Nekem mondhatjátok a híreket
Én már sok mindenben nem hiszek
Csak az biztos, amit érzek
Mert ha éjjel a holdról énekelek
Velem sír a sok éhes kutyagyerek
Mi együtt mondjuk el mindenkinek:
Mégis sajtból van a hold…
C \ (5x) vagy (3x)
C Am
C Dm7
C E7 – Am
Em Am D7
Sajtból:
C F
Dm7 G
C F
Dm7 G
Em D Am Em (x2)
Em D Am Em
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
C D Em D Em D
Kibelezett kőbányák üregében,
Em D Am Em
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
C D Em D Em D
Most is visszhangzik a léptem.
C D
Itt ül az idő a nyakamon,
Am Em
Kifogy az út a lábam alól,
C D
Akkor is megyek, ha nem akarok,
Am Em
Ha nem kísér senki utamon.
C D
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
Am Em
Az ember mindig jobbat remél.
C D
Porból lettem s porrá leszek,
Am Em|
Félek, hogy a ködbe veszek.
Em \ Em9 \ Em7 \ \ \ (x2)
Közeli helyeken…
Itt ül az idő a nyakamon…
Em D Am Em
C D Em D Em D
Em D Am Em
C D Em D Em D
C D
Am Em
C D
Am Em
C D
Am Em
C D
Am Em
Ahol a házakban még faragott bútor áll,
Ahol még egyszerűen él apám s anyám,
Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját,
Valaha ott látott meg engem a nagyvilág.
Refr.: Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér,
Ahol az utakon szürke port kavar a szél,
Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is lehet,
Hidd el örökre otthagytam a szívemet.
Nagyapám régi dalait énekelgettem,
És a széllel kergetőzve nőttem fel,
Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem,
De hidd el, azt az időt sosem felejtem el.
Refr.: Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér…
Minél zajosabban vágtat el egy nap,
Annál kedvesebbnek látom a múltamat,
Ne mondd, hogy divatból, vagy szeszélyből,
vagy rosszkedvből teszem,
Te is megérted, ha eljössz majd velem.
Ahol a házakban még faragott bútor áll,
Ahol még egyszerűen él apám s anyám,
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél,
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér.
Lezárás: Ahol a lusta folyó a hegyek közé é-ér.
G D7 G
C A7 D ( – D7 – )
G H7 Em C
A7 D7 G
Hat óra körül elhatároztam,
Fél hétkor már úton is voltam.
Fél nyolckor egy teherautó megállt,
De az első rendőrnél nem vitt tovább.
Refr.: Pedig tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány,
Kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Gödöllőnél éreztem, alig állok már a lábamon,
És jól esne néhány pohár bor.
Aszódig egy jót gyalogoltam,
Miután a fűben egy órát aludtam.
Délután felvett egy kedves hölgy,
Nem volt túlkoros csak öregebb, mint a Föld.
Refr.: Tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány,
kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Hatvannál éreztem, alig állok már a lábamon,
És jól esne néhány pohár bor.
Ná-ná-ná…
Refr.: Tudtam, hogy Miskolcon vár rám egy lány,
Kívántam, bárcsak valahol arra járnék már.
Gyöngyösnél éreztem, alig állok már a lábamon,
És jól esne még néhány pohár bor.
Mikor másnap reggel Miskolcra érkeztem,
Nem találtam otthon a szerelmem.
A barátaim nevetve azt mondták:
Nincs egy órája, hogy elindult hozzád.
Lezárás: Nincs egy órája, hogy elindult hozzád.
G C G
G D G
G G C
G D G
Refr.: D D C G
D D C G
D D Em-C-G
D D7 G
G C D7 G
Még nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,
G C D7 G
A holnap még olyan szörnyen messze van,
G C H7 Em C
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,
G D7 G
Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
Nem számít az, hogy hol ér a holnap reggel,
A városok jó ismerőseim,
És mindig van egy jóbarátom és néhány szerelmem,
És egy-két dal gitárom húrjain.
A nagy folyók mind elérik a tengert,
Az álmaim velük futnak tovább,
Úgy szeretném, ha gyors lehetnék én is, mint a szél,
És az otthonom lehetne a nagyvilág.
Egy napon majd megérkeznék hozzád,
Ha hét határ húzódna is közöttünk,
Úgy fogadnál, mintha én lennék, akit sok-sok éve vársz,
Milyen kár, hogy nem erre születtünk.
És nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel,
A holnap még olyan szörnyen messze van,
Az országút a lábam alatt és fölöttem az ég,
Ez a két dolog, amit tudok biztosan.
G C D7 G
G C D7 G
G C H7 Em C
G D7 G
C
Énekelsz egy régi nótát
F
S azt mondod, sokért nem adnád
G F G C
Hogyha visszajönnének azok a szép idők
C
Amikor még vártak rátok
F
A lányok és a jó barátok
G F G C
Esténként egy mozi vagy egy klub előtt
Most képzeld el, hogy visszatérnek
Azok a régi bolond évek
És minden éppen úgy van, ahogyan volt
Éhes vagy és nincsen pénzed
Átcsavarogtál három éjjelt
És mint egy őrült, járod a rock and rollt
F C
Refr.: Minden korban van valami
F G C
Ami akkor és ott jó
F C
És éppen attól válik széppé,
F D7 G
Hogy vissza nem hozható
S ha összejönne a régi banda
Hidd el, roppant unalmas volna
Mást gondolnánk és másról volna szó. |
V
Azok az évek elmúltak már
Te is eléggé megváltoztál
Bár meglehet, hogy a tükörnek nem hiszel
De ha egy régi lánnyal találkoznál
Tudom, te is csodálkoznál
Hogy meghízott s hogy két gyereket nevel.
Refr.: Minden korban van valami..
Refr.: Megmarad nekünk néhány dal
Ami emlékeztető
Hogy az életünknek nincs refrénje,
Nem ismételhető
S ha őrzöl is néhány régi nótát
A helyed most már nem találnád
Ó, ha visszatérne az a boldog bolond idő.
Ó, ha visszatérne, ha visszatérne az a boldog bolond idő.
C
F
G F G C
C
F
G F G C
F C
F G C
F C
F D7 G
Anyám a kapuban áll
És elkezd majd sírni, mikor megérkezem
Apám csak szótlanul rázza a kezem
Bár látom, hogy kérné, hogy meséljem el
Mondjam el, mi történt velem
Mióta elhagytam az otthonom
Hogy éltem, hol jártam, milyen a világ
És mi mindent láttam a megtett úton
Refr.: Szinte látom a szomszédok hosszú sorát
Ahogy mindent otthagyva rohannak át
Látni a fiút, aki megérkezett
Igen így lesz, ha egy napon hazamegyek
A terített asztal körül
Ott ül a család és pár jóbarát
Apám zavartan átadja nekem a helyét
Az asztalfőn, ahol más sosem ült még.
És rám néznek kíváncsian
És egyszerre tíz kérdést szegeznek nekem
S mindegyik kérdésre felelni kell
Nem tudom, hol kéne elkezdenem
Refr.: Mindig csak a szépet mesélem el
Szegény anyám kicsit boldog legyen
Kigondolok néhány szép történetet
Igen így lesz, ha egy napon hazamegyek
És ígérem, egy napon hazamegyek
Intro: C C F C
C Am F-G C
Verse: C F C C
C F C G
G F C A
Dm D7 G G
Refr.: C C F C
F C D7 G
C C7 F Dm
C Am F G-C
G C D7 G Em C D7 G G
G G – D G
Tizennégy múltam éppen, vasárnap volt, azt hiszem
C A7 D
Apám bort töltött és sodort egy cigarettát nekem
G C Am7
Leült mellém s azt mondta; Te most elmész, ki tudja
D D7 G
Mikor látunk majd újra, vigyázz magadra fiam
C D7 G – Em G
Vigyázz jól mert a város hideg, büszke és irigy
C D G – D G
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így
C D7 Em – H7 G –
Ott a kollégiumban minden egész másképp van
Em C A7 D7 G
Én csak azt kívánom, bármi lesz is ember légy, fiam
Mikor eljött a nap, szintén egy vasárnap délután
Anyám könnyek közt adta rám az ünneplő ruhám
Csirkét csomagolt az útra, apám bort töltött újra
Búcsúzóul azt mondta vigyázz magadra, fiam
Vigyázz jól mert a város hideg, büszke és irigy
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így
C D7 G – H7 Em
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged
Én csak azt kívánom, bármi lesz is ember légy, fiam
Vigyázz jól mert a város hideg, büszke és irigy
Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így
C D7 H7 Em
Sokszor bántanak téged, hogy honnan jöttél, ne szégyelld
¦: Én csak azt kívánom, bármi lesz is ember légy fiam
G \ G – D G
C \ A7 D
G \ C Am7
D \ D7 G \
C D7 G – Em G
C D G – D G
C D7 Em – H7 G –
Em C A7 D7 G \
Am F G Am
Ott állt a lány az út jobb oldalán,
Am F G7 C
Egy sárga rózsa hervadt homlokán.
Dm G7 C – G/H Am-Am/G
A szürke úton csak állt várakozón,
D/F# F – G Am \
Földvár felé, félúton.
Az őszi napfény bágyadtan virult,
Az őszi bánat szép szemére hullt,
Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom,
Földvár felé, félúton.
Megszólítottam, bár nehéz volt szívem,
Földvár felé, ha eljön, elviszem.
Nem válaszolt, csak nézett álmodón,
Földvár felé, félúton.
Vártam egy percet, vagy annyit sem talán,
És mérgelődtem, tán süket ez a lány,
Még egyszer szóltam, ha nem jön, itthagyom,
Földvár felé, félúton.
Csak állt ott némán, nem fordult felém,
Az őszi napfény felragyogott szép szemén,
Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón,
Földvár felé, félúton.
Nem kértem többször, vártak már reám,
A földvári kultúrház ócska színpadán,
Otthagytam őt – és mást is, jól tudom,
Földvár felé, félúton.
Azóta nézem az út jobb oldalát,
Talán még egyszer meglátom azt a lányt,
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton.
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton.
Am F G Am
Am F G7 C
Dm G7 C – G/H Am-Am/G
D/F# F-G Am
Em Am Em
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Em D Am Em
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
D C
Itt van a város, vagyunk lakói
D C Em
Maradunk itt, neve is van: ….. Budapest
I.
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el
I.
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest
I.
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el
II.
Em Am Em
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Em D Am Em
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Am Em
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Am Em
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt
II.
Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves
II.
A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Bev.
I.
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
I.
Em Am Em
Em D Am Em
D C
D C Em
II.
Em Am Em
Em D Am Em
Am Em
Am Em
G Em Belőlem valaki útra vált Először úgy tűnt, semmi sem Azóta járom nélküle Hosszasan nyújtózik minden út
Győzni sincs kedvem nélküle Talán egy nő volt, tán gyerek Arcomba vág, úgy ébredek Mit se kell már itt féltenem Keshedt, vigyorgó arc tekint Félre se néztem, annyi volt Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok Azért van csak, mert itt hagyott Az én jobbik részem |
G Em C D
G Em C D
G Em G Em
G Em C D G
G
Hol volt, hol nem volt, volt egy cimborám
Am G
Várt, várt, mindig várt, szóval várt reám
Cim-cim, cimbora (4x)
Jött, jött, sétáltunk, szél fújt, elváltunk
Nincs már cimborám, nincs már cimborám
Cim-cim, cimbora (8x)
G Em G Em
Refr.: Hol lesz, merre lesz, most még nem tudom
G Em C D
Jön, jön, mindig jön, az országúton
Szél fúj, eső hull, van már cimborám
Vár, vár, mindig vár, szóval vár reám
Cim-cim, cimbora (8x)
Refr.: Hol lesz, merre lesz…
G
Am G
Ref.: G Em G Em
G Em C D
másik lehetőség:
C
Dm C
Ref.: C Am C Am
C Am F G
Em D C Em
Em D G
Em D C Em
Em D C Em
C
Csőnadrág és hegyes cipő,
G C
így állok Forte filmeken,
C
Mambó magnóból szól a dal.
G C
Nem vagy, de voltál kamaszkorom.
F C
Milyen csodás ugrándozás,
F G
kitárt karú elájulás,
F C
Egy Rajnák nevű klubvezető
G
vigyázott ránk, amíg
C
Mambó magnón szólt a dal.
Hárman elloptunk egy Skodát.
A Hősök terénél kaptak el.
Hánytam az izgalom miatt.
S így változtattam iskolát.
Harangszoknyák két oldalát
harangnyelvként veri a láb,
Kitárt karú elájulás.
A vodka 32 forint.
S Mambó magnón szól a dal.
Mélyvízi életforma volt,
új kultúrának tűnt pedig,
de felszáradt, mint egy vodkafolt,
s eltűnt, mint a rakkendrollmjuzik.
Csak kirándulás, egy rándulás,
egy rándulás, amely megállt,
serceg ma már, vagy szerteszét szakadt,
mint magnószalagok
G
a régi Mambó magnón,
a régi Mambó magnón,
a régi Mambó magnón…
C
Szétszakadtak, elszakadtak,
nem szólnak már semmiféle fordulatnak.
F
Rándultak csak, majd megálltak,
száz darabra szétcincáltak.
G F
Szétszakadtak, elszakadtak,
C
nem szólnak már semmiféle fordulatnak.
C
G C
C
G C
F C
F G
F C
G
C
E
Éltek-e még régi lányok
A
Vagy alusztok már, vagy alusztok már
E A
Vizes homokban, sárból ágyon
E H7 E
Fehér babáim, fehér babáim, fehér babák
Mi történt, mi történt lányok
Hová tettétek, sok régi lányok
Vizes homokban, vagy hol bújtatjátok
Hová tettük el, veszítettük el, és hova raktuk el
Ha kérdezném, ezt mondanátok
Elszakadt inged, régi kabátod
Nálunk találod, elvittünk magunkkal
Homokból, ágyból, vízbe és sárba, ti fehér babák
Féltek-e még, régi lányok
Vagy alusztok már, vagy alusztok már
Vizes homokban, sárból ágyon
Sok fehér babáim, fehér babáim, fehér babák
Valami történt, valami, lányok
Rajtatok látom, rajtam látjátok
Elveszett végképp, vagy ti bújtatjátok
Ti fehér babáim, fehér babáim, fehér babák
E
A
E A
E H7 E
Am
Ott én elszúrtam pont ’88-ban
G Am
Elvettem feleségül Marit
Am
Pont ’88-ban, március hóban
G Am
Midőn a politika szakít
S a komcsik pártja megy új irányba
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja
És pont az ő lánya volt Mari
Március hóba’ ütött az óra
Elvettem épphogy ezt a Marit
S még aznap este majd hanyatt esve
Hallom az após pártja szakít
A D
Refr.: Mondok apósnak: “ Te aztán jó vagy
E A
Marha nagy politikus, öreg
A D
Az ember nősül, hozzád megy vőül
E (E7)
S bánja rögtön meg!
Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok
Hiába Marin a nagy didi
Popó hiába, ha komcsi lánya
Frász, aki elveszi!”
Sírt ott az árva, hogy így-úgy a lánya
De én csak rosseb aki megesz
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt három rekeszt
S ottan ledőlve, kissé enyhülve
Rászólok: “Tudod, hogy mit, öreg
Mit előbb mondtam, azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg.
Refr.: A whiskyd is jó, a lányod is jó
S azért, mert a pártod most szakít
S hogy én elszúrtam pont '88-ban
Nem balhézok itt.
Mennek az évek, jönnek az évek
Azért a komcsik pártja kemény
Vonuljunk máma illegalitásba
Hátha van remény.”
Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs
Bár én elszúrtam ott ’88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül
Az após pisztolyával megyünk illegalitásba
Megtanít, mi a vörös segély
Éj-nap összebújva, röplapokat nyomva
||: Az ember a jég hátán is megél :|| (4x)
Am
G Am
Am
G Am
R.:
A D
E A
A D
E (E7)
Bev: D Em D Em D Em
Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, minden szem csügg a szónokon.
Most Fáskertiné fülébe súghatom: „Drága asszonyom,
jó lenne most, nagyon-nagyon.”
Fáskertiné, szavamra elpirul, közelebb nyomul,
csípeje csípőmhöz szorul.
„Ifjú kolléga úr – súgja és elpirul -, szép is volna, mi,
réteken elbolyongani.”
Kering a díszterem ővele és velem,
kezünk játéka is jutalmat oszt.
A szónok Fáskerti éppen most kifejti:
„Ifjú kollégáink beilleszkedtek.”
Míg én
Fáskertinét, a szónok szép nejét, forrón markolom
s a szemünk csügg a szónokon.
Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér, pompás alkalom,
vágyamat most bevallhatom.
Fáskertiné, szavamra elpirul közelebb nyomul,
csípeje csípőmhöz szorul.
„Ifjú kolléga úr – súgja és elpirul -, szép is volna, mi,
réteken elbolyongani.”
Fáskertiné zümmögve fölrepül, és rendületlenül
kering a transzparens körül.
Fent veszi át férjétől a szót: „Ifjú dolgozók,
egyem a gyönge húsotok!”
I.
Em G Am Em
Am Em D Em D Em
II.
G D
Em D
G D
Em D
Am
h—-1-3-1-0–1-3-1-0—
Am G F Am
Hangszórón bemondták: a vonatunknak késése van.
Am G F Am
Pályaudvar, olajszag, néptelen váróterem.
Dm F
Fejed az ölemben, arcod eltakarva alszol.
F G F Am
Neonfény serceg, várjuk a csatlakozást.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben:
hogyan ragadtunk le egy éjféli pályaudvaron.
Mi szépet álmodtál, kérdezem, mikor felülsz.
Nincs válasz, ásítasz, nyújtózkodsz, nevetsz valamin.
Én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom.
Valamit mondok, aztán te alszol megint.
Fejemből nem megy ki az az éjféli váróterem.
Te aludtál, én ültem, így vártuk a csatlakozást.
Nincs semmi ebben, mégis sokat jár eszemben,
hogyan is vártunk egy távoli csatlakozásra
Nincs semmi ebben, mégiscsak ez jár eszemben… ( 4X )
Am G F Am
Am G F Am
Dm F
F G F Am
Instrum. intro: A G D-G-D
D G D
Egy világnézeti klub,
tág teret nyit és nyújt,
D G D G
számos aktíva fújja és szívja
D A D
komolyan a cigarettát.
Fordítsuk hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.
Refr.:
A
Kérlek titeket most szóljon az,
D
Akinek kóla kell,
E
Máma a büfés néni
A
Előbb indul el,
(Bocs, srácok!)
Kapd el a klubvezetőt,
nem árt, ha megkérded őt.
kételyeidre frappírozott választ,
ha valaki adhat, csak ő.
Egy világ nézeti klub
tág teret nyújtani tud
a vitakészség alakulásához,
plusz még itt a sikerélmény.
Refr.:
Hű,srácok, Erdős Ági
most beteg,
kár, mert ha köztünk volna, főzhetett volna egy
jó kis kávét mindenkinek.
Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.
D G D
D G D E
D A D
Ref.:
A
D
E
A
Am \
Elkártyáztam a gyönge szívem
E7 \
Suhogasd fel a szoknyád, hajnal
\ \
Pálinkát lehelek rád szelíden
\ Am
Megháglak nehezen, halkan.
Jöjj Oroszország, vodka világa
Nevetés nékem a véred
Pincefehérek a volgai fák
Tejszínű szűz ez az élet.
Dm Am
Lebukik fejem és úgy zokogok,
E7 Am
Haloványul bennem a bánat
Dm Am
Veretik körülöttem az ősi dobot,
E7 Am
Szaladok, Hajnal, teutánad.
Ez a csontpufogás, ez a hanti rege
Hitemet hirdeti híven,
Katatón bálvány, légy fekete,
Hiszen elkártyáztam a szívem.
Am \ E7 \
E7 \ Am \
Dm Am
E7 Am
Dm Am
E7 Am
Am G
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Am Em
Kormos városomban rám nem várnak csodák
F G
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
F \
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Am G
Fáztam eleget az utcák kövén
Am Em
Falhoz dőlve rád vártam én
F G
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
F Am Em
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Am G
Titkaim nem őrzi senki meg
Am Em
De szívemben a dal megmarad nekem
F G
Újra átélem örök hangjait
F Am Em
Ha szól az ének, álmodom a világot veled
F = G C
Álmodtam egy világot magamnak
F =G Am
Itt állok a kapui előtt
F = G C
Adj erőt, hogy be tudjak lépni
F = G Am \
Van hitem a magas falak előtt
Fáztam eleget..
Álmodtam egy ….
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
Kormos városomban rám nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén
Falhoz dőlve rád vártam én
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait
Ha szól az ének, álmodom a világot veled
Álmodtam egy világot magamnak
Itt állok a kapui előtt
Adj erőt, hogy be tudjak lépni
Van hitem a magas falak előtt
Fáztam eleget..
Álmodtam egy ….
Am G
Am Em
F G
F vagy: (F Am Em)
F = G C
F = G Am
F = G C
F = G Am
Am Am/G F \
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Am Am/G F \
Visszamenne de ő már nem kell
C Am Dm
Érzi hálátlan lett sorsa
Em7 F \
Keserű könnye arcát mossa
Arra gondol őt ki szerette
Ha szerette, el miért engedte
Vissza nem jön többé soha
Bárcsak békén hagyták volna
Am F
Minden hajnal övé marad
C Am
Látja szállni a madarakat
Am F
Hosszú-hosszú ideje vár
C Am
Nem számolja a napokat már
C Am
¦: De amíg él el nem felejti
Em Am Bb F-G
Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből :¦
Megállt egyszer s visszanézett
Nézte-nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelzik útját
Otthon hagyta minden múltját
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy ő már nem kell
„Ég veletek ” – mást nem mondott
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal…
Am Am/G F
Am Am/G F
C Am Dm
Em7 F
Am F
C Am
Am F
C Am
C Am Em Am Bb FG
Em C7
Magányosan állok egy sötét udvaron
G C7
Egy régi ócska lámpa csendesen lobog
D Em
Sorra kidőlt padok közt lépkedek
C D
Kevés a hely, ahova léphetek
Em C7
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog
G C7
Szólni nincs kedvem hát tovább indulok
D Em
A régi téren talán vár még valaki
C D D7
Vele jó lesz egy cigit megosztani
G Em7
Egyszer egy szép napon, tudom,
F D
hogy elhagyom a várost, ahol élek
G Em7
Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott
F D
Igen holnap, holnap indulok
Em C7
Talán csak megszokásból indultam tovább
G C7
Mereven bámultam a házak ablakát
D7 Em
A pályaudvar, á, egy megszokott állomás
C D
Az egész egy furcsa látomás
Em | C7
Aztán csend, és újra csend
G C7
A sárga hold álmosan figyel
D7 Em
Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt
C D D7
Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt
Egyszer egy szép napon…
Em C7
G C7
D Em
C D vagy: C D D7
R.: G Em7
F D
G Em7
F D
Am \ \
Tudod, hogy nincs bocsánat
Dm \ \
Hiába hát a bánat
Am \ E
Légy, ami lennél, férfi,
Am E Am
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb
Hiába hull a könnyed
Hogy bizonyság vagy erre
Legalább azt köszönjed.
C \ \
Ne vádolj, ne fogadkozz,
Dm \ \
Ne légy komisz magadhoz,
G7\ \
Ne hódolj és ne hódíts,
C \ E
Ne csatlakozz a hadhoz.
C \ \
Maradj fölöslegesnek,
Dm \ \
A titkokat ne lesd meg,
Bb \ \
S ezt az emberiséget
E \ \
Hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél,
S hiába könyörögtél,
Hamis tanúvá lettél
Saját igaz pörödnél.
Hittél a könnyű szónak,
Fizetett pártfogóknak,
S lásd, soha, soha senki
Nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
Csaltál, s így nem szerethetsz;
Most hát a töltött fegyvert
Szorítsd üres szívedhez,
Vagy vess el minden elvet,
S még remélj hű szerelmet,
Hisz mint a kutya hinnél
Abban, ki bízna benned.
Tudod, hogy nincs bocsánat
Hiába hát a bánat
Légy, ami lennél, férfi,
A fű kinő utánad.
Am Dm
Am E Am E Am
C Dm
G7 C/E
C Dm
Bb E
C A7 Dm – G7 C
Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról.
C A7 Dm- G7 C
Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól.
G F – G Em Am
Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam? Elgazosult kert.
F G C G7 – C
De most az ivást, mulatást megutáltam: rontja az embert.
Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sűrűjén, ne lakjék más a szívedben.
Te finom suhanású leány, makacs szíved érti-e végre,
A csibész szeretni tud ám, és engedelmes a vére.
Fene mind az ivóhelyeket. Verset sem írok, ha kívánod.
Simogatnám lágy kezedet, s hajadat, mint őszi virágot.
Örökre nyomodba megyek – itthon, vagy akárhova távol.
Legelőször most szeretek búcsúzva duhajkodástól.
Örökre nyomodba megyek – itthon, vagy akárhova távol.
Legelőször most szeretek búcsúzva duhajkodástól.
C A7 Dm – G7 C
C A7 Dm- G7 C
G F – G Em Am
F G C G7 – C
C A7
Dm – G7 C
C A7
Dm- G7 C
G F – G
Em Am
F G
C G7 – C
Am Dm
¦: Rózsa, rózsa rengeteg
G C
Lányok, lepkék, fellegek
F E
Lányok, lepkék, fellegek
E7 Am
Illanó könny, permeteg :¦
¦: Lángoló menny, alkonyat
Csupa vér az ajakad
Csupa vér az ajakad
Ha csókollak, védd magad :¦
¦: Minden árad, fut, remeg
Rádnéz, aztán ellebeg
Rádnéz, aztán ellebeg
Csak az Isten érti meg :¦
¦: Messze libben a hajad
Nevetésed itt marad
Nevetésed itt marad
Mint kendőd a szék alatt :¦
Am Dm
G C
F E
E7 Am
F C
Kertész leszek, fát nevelek,
Dm Bb F C F C
Kelő nappal én is kelek. Lá…
F C
Nem törődöm semmi mással,
Dm Bb F C F F
Csak a beolytott virággal. Lá…
Minden beolytott virágom
Kedvesem lesz virág áron.
Ha csalán lesz, azt se bánom,
Igaz lesz majd a virágom.
Bb F
Ha már elpusztul a világ,
Dm G
Legyen a sírjára virág.
Bb G
Ha már elpusztul a világ,
C F
Legyen a sírjára virág.
Tejet iszok és pipázok,
Jó híremre jól vigyázok.
Nem ér engem veszedelem,
Magamat is elültetem.
Ha már elpusztul a világ…
Kell ez nagyon, igen nagyon
Napkeleten, napnyugaton.
Ha már elpusztul a világ,
Legyen a sírjára virág.
Ha már elpusztul a világ…
C G
Am F C G CG
F C Am D
F C G c
másik lehetőség:
F C
Dm Bb F C F C
F C
Dm Bb F C F C
Bb F
Dm G
Bb G
C F
C G/H Am Am/G
Amíg te játszottál a téren,
F C/E – Dm7 C G
én billentyűket gyúrtam egy zongorán
Am Am/G F C
táncoltam egy kötélen és majdnem leestem.
Dm7 G7 C
S a nézőtéren rajtad nevettem.
Még tizenöt sem voltam,
s megőrültem már a dobokért
átestél egy kanyarón és egy diplomán,
illemórán és tánciskolán.
És egyszer felgördült a függöny,
és szemben ült a tisztelt publikum,
eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk,
kivéve, mit akkor se tudtunk.
Bb C
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián,
Bb C
minden hangot ismernek a zongorán,
Am Am/G F C/E
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
Dm7 G7 C
mégsem vagyunk elcserélt fejek.
Prágában a csilláron is lógtak,
autogramhoz egy rúzs volt a toll,
kétszázezer ember vagy egy meghitt klub,
mindegy, hogyha szól a rock and roll.
Varsóban elveszett a Somló,
és zárva volt az információ,
Locomotív tortát küldött egy híres szakács,
s Chicagóban szólt a rádió.
Londonban szótárt reggeliztünk,
de jobban esett volna egy fasírt,
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával,
Józsi tegezett egy bölcs fakírt.
Roppantul gyűlölök repülni.
Én kimondottan tudom élvezni,
szebbnél rosszabb szállodákban töltöm életem,
telefonkönyv lett már a fejem.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur…
Ültünk a járdán benzingőzben,
Friscóról meg született egy dal,
egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
és nem jött el az álomarcú lány.
Én csak a kék asszonyt szerettem,
és kotta nélkül játszom az életem.
A tengelykezű félember még mindig látogat,
de kértem már, hogy ringasd el magad.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur…
Anna doktor ujja morze,
írógépén nem volt zsé betű.
Az erősítő beremeg, ha Arthur közeleg,
a barázdáról leugrik a tű.
Hordjuk a bal cipőt s a jobbat,
kezünk írja és játssza a dalt,
én mondom a dallamát és te a szövegét,
tolni kell a banda szekerét.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur…
C G/H Am Am/G
F C/E – Dm7 C G
Am Am/G F C
Dm7 G7 C
Refrén:
Bb C
Bb C
Am Am/G F C/E
Dm7 G7 C
Em \ \ \
Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél
C D Em \
Mégis másképp érted, mint ahogyan én
Em \ \ \
Más a szó, ha mondod; más, ha hallgatod
C D Em \
Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb
Em \ \ \
Én tudom a dallamot, te tudod a szót
C D Em \
Én mondom az igazat, és te mondod a jót
Em \ \ \
Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó
C D
De mind a ketten várjuk azt az
Em D6/F# G6 Am9
Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
H \ \ \
Egy-két elfelejtett szót
Am D G Em
Minden ember jó, kit megtalál egy szó
Am D G – D Em
Minden szó is jó, ha embernek való
Am D G – D Em
Minden ember más, de éppen ez a jó
Am \ H7
Hát meddig várjak még, hogy felhangzik
\ Em \
Egy elfelejtett szó?
Érzem, amit érzel; látom, amit látsz
Mégis másképp mondom, mint amit te vársz
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki
Megbotlom egy kőben, s te fogsz elesni
Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb
Összeköt a cipőfűző – nem egy nagy dolog
Ami nekem jó, az talán neked nem való
De mind a ketten várjuk azt az
Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
Egy-két elfelejtett szót
Minden ember jó…
Szóból vannak hidak két ember között
A csend robbantja őket a fejetek fölött
Mindenki mást érez minden szó mögött
Ami nekem kéne, azt te nem tűröd
Én mondom az igazat, s te mondod a jót
Én tudom a dallamot, és te tudod a szót
Ami neked jó, az talán nekem nem való
De mind a ketten várjuk azt az
Elfogyott, elhagyott, elrabolt, ellopott
Egy-két elfelejtett szót
Minden ember jó…
Em
C D Em
Em
C D Em
Em
C D E
Em
C D
Em D6/F# G6 Am9
H
A D G Em
Am D G D Em
Am D G D Em
Am H7
Em
És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk
Életünkön át, életünkön át.
Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
Induljunk tovább, induljunk tovább.
Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van,
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.
Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
Boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.
Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.
Nánánánáná…
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk…
C F
És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk
C G7 C
Életünkön át, életünkön át.
Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
Induljunk tovább, induljunk tovább.
C F C
Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van,
C F C
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.
Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
Boldogok legyünk, boldogok legyünk.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.
Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.
Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.
Nánánánáná…
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk…
C F
C G7 C
C F C
C F C
C Em
Madarak jönnek, madarak jönnek,
F G
Halálesőt permeteznek,
C Em
Madarak jönnek, madarak jönnek,
F G
Fekete könnyel megvéreznek.
C \
Valaki mondja meg, milyen az élet,
F C
Valaki mondja meg, mért ilyen,
C \
Valaki mondja meg, mért szép az élet,
F C
Valaki mondja meg, miért nem,
C \
Valaki mondja meg, mért jó az ember,
F E Am
Valaki mondja meg, miért nem,
C G
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá,
F C
Valaki mondja meg, miért nem.
Madarak jönnek…
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Mért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol marad.
Madarak jönnek…
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd miért.
Madarak:
C Em F G
C Em F G
Valaki…:
C F C
C F C
C F E Am
C G F C
Em A D
Én a szívemet adtam neked
D E7 A
És az árából vettünk egy labdát
G A E7
És mi együtt játszottunk éveken át
D A Hm
Ugye, mi jóbarátok vagyunk,
H0 D6 A D
Ugye, mi jóbarátok vagyunk?
Én a zenémet adtam neked
De az árából nem kaptunk semmit
És mi együtt árultuk éveken át
Ugye, mi jóbarátok vagyunk,
Ugye, mi jóbarátok vagyunk?
D Gmaj
Tudod, az első pofon a legnagyobb
F#m7 Em7
Aztán a többit lassan megszokod
D Gmaj
Tudod, az első pofon a legnagyobb
F#m7 Em7
Aztán a többit megszokod
Én a kezemet adtam neked
És az árából vettünk egy hintát
És mi együtt ültünk benne éveken át
Ugye, mi jóbarátok vagyunk,
Ugye, mi jóbarátok vagyunk?
Tudod, az első pofon a legnagyobb…
Én a pénzemet adtam neked
De a pénzemért nem kaptunk semmit
És mi együtt néztük a kirakatot
Ugye, mi jóbarátok vagyunk,
Ugye, mi jóbarátok vagyunk?
Én a fülemet adtam neked
De te hallottál valamit rólam
És mi nem beszélgettünk éveken át
Ugye, mi jóbarátok vagyunk,
Ugye, mi jóbarátok vagyunk?
H0 Hm A D
: Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jóbarátok vagyunk :
H0 Hm A G D
Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Em A D
D E7 A
G A E7
D A Hm
H0 D6 A D
D Gmaj
Tudod, az első pofon a legnagyobb
F#m7 Em7 \
Aztán a többit megszokod
Elmegyek, elmegyek, messze megyek,
Kék asszony elvitte a szívemet.
Nem maradt utánam más, csak egy dal,
Nem maradt utána, ó, más, csak egy dal.
Szomorú kék volt az égő szeme,
Szomorú kék volt és beszélt vele.
Tudta, hogy nem látom többé sosem,
Tudta, hogy nem látom, ó, többé sosem.
Szomorú kék volt az esőtlen ég,
Elfordította már gyorsan fejét,
Elfedte arcát és elment hamar,
Nem maradt utána ó, más, csak egy dal.
Ha jönne egy asszony, ki engem keres,
Mondjátok meg, hogy a szívem üres.
Magányból születhet tán még egy dal,
Magányból születhet, ó, tán még egy dal.
instr:
Szomorú kék volt az égő szeme…
Elmegyek, elmegyek, messze megyek…
G C
G C
D H7 Em
G7 C D ( – G – C – )
G
most múlik pontosan
D
engedem hadd menjen
Em C
szaladjon kifelé belõlem gondoltam egyetlen
G
nem vagy itt jó helyen
D
nem vagy való nekem
C Am
villámlik mennydörög
G D
ez tényleg szerelem
látom hogy elsuhan felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót csõrében szalmaszál
magamat ringatom
míg õ landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
H7 Em
vágtatnék tovább veled az éjben
C F7
az álmok foltos indián lován
H7 Em
egy táltos szív remeg a konyhakésben
C D
talpam alatt sár és ingovány
azóta szüntelen
õt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kõpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl
egy indián lidérc kísért itt bennem
szemhéjain rozsdás szemfedõ
a tükrökön túl fenn a fellegekben
G
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbûvölõ
G D Em C
G D C Am G D
H7 Em C F7
H7 Em C D
C \
Rejtelmek, ha zengenek
Dm G7
Őrt állok, mint mesében.
C \
Bebújtattál engemet
Dm G7
Talpig nehéz hűségbe.
C – Am C – G
||: Don don don-dana don
C – D7 G
Don-dana dana-dana don don :||
Szól a szellő, szól a víz,
Elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
Folyamodnak teérted.
||: Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don :||
Én is írom énekem,
Ha már szeretlek téged.
Tedd könnyűvé énnekem
Ezt a nehéz hűséget.
||: Don don don-dana don
Don-dana dana-dana don :||
C
Dm G7
C
Dm G7
C – Am C – D
C D7 G
Am
Húsz éve már, több is talán
C
Hogy nap-nap után
G
Minden nap délután
Am
Eljött a dédapám
Mesélt ilyet, mesélt olyat
Mesélt sok csodát
Igen, mesélt sok csodát
Lódított is talán
C G Dm Am
Kisfiam, így szólt hozzám a dédapám
C G Dm Am
Jöjj velem, hagyjuk itt a város zaját
C G Dm Am
Jöjj velem, mesélek megint sok csodát
C G Dm Am
Elmegyünk, s úgy leszünk, mint két jó barát
Arról mesélt, az volt a szép
Mikor lovon járt
Régen, mikor lovon járt
A nőknek úgy imponált
Mondta nekem, hogy beléesett
Egy szőke hajú lány
S ez a szőke hajú lány
Lett az én dédanyám
Kisfiam ….
Vártam megint, hogy újra vigyen
De nem jött többé már
Sajnos nem jött többé már
Érte jött a halál…
Am
C
G
Am
C G Dm Am
C G Dm Am
C G Dm Am
C G Dm Am